Ez a faj kulcsszerepet tölt be az Etióp-magasföld táplálék láncában. A fő zsákmányukat képező rágcsálók számának csökkenése és a terület túllegeltetése is a populációk hanyatlása irányába hat. Ez a faj kevésbé opportunista, mint a kutyafélék többsége. Táplálékának 96%-a egerekből és patkányokból áll. A fennmaradó csekély hányad fiatal madarakból, madártojásokból, dögökből áll és igen ritkán elejthet kisebb antilopokat is.

A viszonylag egyoldalú táplálkozásra való specializálódás miatt nem tud alkalmazkodni a megváltozott környezeti feltételekhez.

Napközben egyedül táplálkozik. Reggelente és éjszaka zajos, 2–12 egyedből álló csapatokba tömörülve üdvözlik egymást. Mint a kutyafélék többségénél itt is egy csapatban csak egyetlen szaporodó pár van, az alfa pár. Ehhez jön még 2–13 egyéb egyed, melyek többsége előző almokból való fiatal állat. Az alfa pár minden reggel közösen végigjárja territóriumuk határát és azt folyamatosan újra meg újra megjelölik.