A hangadás célja az állatok esetében a kommunikáció, a szándék, hogy valamit közöljenek. A foltos hiénák a kacagó hangokat elsődlegesen táplálékszerzéskor használják. A kutatók megállapították, hogy a nevetés magassága a hangot adó koráról árulkodik, a fiatalabb állatok ugyanis magasabb hangon kacagnak, míg a frekvencia a dominanciára, a csoporton belüli pozícióra utal. Megállapították azt is, hogy az egy egyedtől származó kacagások meglehetősen változatosak is lehetnek, míg más példányoknál egyértelműen beazonosítható a forrás.

A kacagásnak elsősorban vadászatkor, a táplálék felosztásakor lehet szerepe, az állatok ugyanis meglehetősen agresszívak, amikor osztozkodásra kerül sor. A kutatók feltételezik, hogy az állatok segítségkérésként is használhatják, az oroszlánok ugyanis gyakran ellopják a hiénáktól a zsákmányukat, a magányos állatok azonban esélytelenek az oroszlánokkal szemben. Összeverődve azonban már sikeresen visszaszerezhetik a táplálékot, ilyen formán a kacagás csapattagok toborzására is alkalmas lehet.

Az amerikai és francia kutatókból álló csoportot a Saint-Etienne-i Egyetem munkatársa, Nicolas Mathevon vezette, míg a kísérletekben szereplő állatokat a kaliforniai Berkeley Egyetem egyik terepi állomásán tartották. A kutatók 26, a csapaton belül különböző pozícióban lévő egyed kacagását rögzítették. Ahhoz, hogy a hiénák kacagjanak, kerítésen keresztül ingerelték őket csontokkal és hússal.