A rovarok gazdag forrásai a rejtélyes kommunikációs jelzéseknek, de a pózolás perverzitásában a foltos hiénát nehéz felülmúlni. Amikor a foltos hiénák találkoznak, felmeresztik péniszüket, amelyet felkínálnak társuknak, hogy az megszaglássza /21. ábra/. Meglepő, hogy a nőstény foltos hiénák részt vesznek ebben a pózolásban, ugyanis tökéletes álpénisszel és álherezacskóval rendelkeznek. Valójában nagyon nehéz megállapítani egy hiéna nemét anélkül, hogy ivarszerveit közelről megnéznénk, amely nem egy egyszerű feladat egy átlagos élő hiénánál. Éveken keresztül a hiénák külső másodlagos nemi jellegeinek hasonlósága megtévesztette a megfigyelőket.
A nőstény foltos hiénák álpénisze valójában egy megnagyobbodott klitorisz, és így az evolúciós kérdés az:, vajon miért vált a klitorisz péniszszerűvé s vajon miért használják ezt a szociális pózolásban? Ha a hiénák más fajait nézzük, ezek párokban vagy kis csoportokban élnek és magányosan keresnek dögöket, vagy vadásznak apró állatokra. E hiénáknak teljesen normális méretű klitoriszuk van, így az összehasonlító módszer nem ad bizonyítékot a tulajdonság kialakulásáról.
1973-ban azonban R.F. Ewer /251/ feltételezte, hogy a nőstény foltos hiénák vérében magas az androgén szint, amelyet 1979-ben P.A. Racey és J.D. Skinner megerősített /654/. Szinte minden más emlősben a hímekben magas a tesztoszteron és más androgén koncentrációja, míg a nőstényekben csupán nyomokban találhatók meg e hormonok. Ewer tudatában volt annak, hogy a tesztoszteronnak kulcsfontossága van az emlős embrió hímmé válásában /4. fejezet/. Az emlős embrió korai stádiumának szövetei akkor válnak reproduktív szervekké, herékké és pénisszé, ha az embrió hím és tesztoszteron előállítására képes. A nőivarú embrióban a tesztoszteron hormon hiányzik, és ováriumok és a nőstényekre jellemző másodlagos nemi jelek fejlődnek ki. Ugyanazon szövetek, melyek pénisszé fejlődnek tesztoszteron hatására, klitorisszé válnak e hormon hiányában.
Amikor a nőstény hiéna vemhes, embrionális utódai, a hímek és a nőstények egyaránt magas androgén szintnek vannak kitéve, mivel az anya androgén tartalmú vére eléri az embriókat. Ez a hormon aktiválja az alapvető emlős rendszert, hogy hím tulajdonságok fejlődjenek ki és maszkulinizálja a nőstényeket, amelyek megnagyobbodott és hímszerű klitoriszt fejlesztenek ki /299/.
Lehet-e az ősi hormonális mutáns egyednek nagyobb a reproduktív sikere, mint fajának tipikus nőstényének? K.J. Stewart megfigyelte, hogy a többi hiénával ellentétben a foltos hiénák nagy csapatban élnek, nagytestű vadra vadásznak és intenzíven küzdenek a megölt állat húsáért /746/. A domináns nőstények több táplálékot nyernek, mint a szubordinánsok, s így hím utódaik dominánsak a csapat többi utóda felett. Amikor teljesen ivarérettek lesznek, ezek az utódok másik hiéna klánhoz vándorolnak. Ha a domináns nőstény fia lesz az első hím, ebben az új klánban, akkor reprodukciós sikere kivételesen magas lehet, mivel csupán a domináns hím párzik. Így a foltos hiéna szociális rendszere az erőteljesen domináns rendszereket jutalmazza.
A dominancia agresszivitással párosul, és az agresszivitás a hormonális állapothoz kötött. Emlősökben a tesztoszteron kulcsfontosságú szerepet játszik az agresszív viselkedés kifejlődésében. Az a mutáns nőstény, amelynek átlagos tesztoszteron szintje magasabb, valószínűleg agresszívebb is, ismerve a viselkedés jellegzetes emlős típusú szabályozását. Annak mértékében, hogy az agresszivitás magasabb sikerhez vezet a táplálékért folyó kompetícióban és domináns fiak előállításában, a szelekció az androgenizált nőstényt preferálta. Így ezen nőstények leány utódaikat hímszerű másodlagos szexuális jellegekkel szülték, ami a terhesség alatti hormonális állapotuk mellékhatása lehet /251/. A maszkulinizált nőstények álpénisze azután kommunikációs eszközként szolgálhatott. Az a tény, hogy az ivarszerv megvizsgálása más hiénafajokban is előfordul /454,607/ azt jelzi, hogy az ősi hiéna pénisze valószínűleg kommunikációs eszközként is használatos volt /453/.
Az első maszkulinizált nőstény foltos hiénák, amelyek megnagyobbodott klitoriszukat ebben a pózban használhatták, reproduktív előnyre tehettek szert a pózolásban részvételből, habár a jelenlegi funkciót a nőstényekben és hímekben nem pontosan értjük. Továbbá az sem tisztázott, hogy miért csak a nőstény foltos hiénákban fejlődött ki megnagyobbodott klitorisz, míg más agresszív szociális húsevő nőstényekben pl. nőstény oroszlánokban nem. Ezeket a kérdéseket egyelőre félretéve, annyit kijelenthetünk, hogy az álpénisz és az ivari pózolás eredete valószínűleg az ivarszervek fejlődésének alapvető emlős-szabályainak újszerű felhasználásából származik /299/.