A kutatók azt is megmagyarázzák a Proceedings of the Royal Society B folyóiratban megjelent cikkükben, hogy miért gyakori viszonylag a fekete párduc (a párduc vagy leopárd fekete színváltozata), és miért nem fordul elő ilyen színváltozat a gepárdok között. A leopárdok - a gepárdokkal ellentétben - sokféle élőhelyen előfordulnak, és viselkedésmintázatuk is változatos. Mivel a különböző egyedek különféle környezeti "fülkékben" élhetnek, előnyt kovácsolhatnak a nem szokványos színezetből és mintázatból, így ezek stabilan fennmaradhatnak a populációban.

Noha a környezet és a mintázat között egyértelmű összefüggést sikerült kimutatni, akad néhány kivétel. A gepárd például foltos mintát fejlesztett ki vagy tartott meg az evolúció folyamán, annak ellenére, hogy a nyílt élőhelyeket kedveli, ezzel szemben több macskaféle bundája egyszínű, holott jobban szeretnek a dús növényzet közt élni. Ezekre az ellentmondásokra még nem sikerült magyarázatot találni.

A tanulmányból az is kiderül, hogy nagyon kevés macskafélének vannak függőleges csíkok a bundáján. A 35 vizsgált fajból csak a tigrisen van meg állandóan ez a mintázat, és ez a mintázat nem kötődik a füves élőhelyhez, amint azt várható lenne. A jelek szerint azonban a tigrisek színezete igen jó álcát nyújt, ezért továbbra is érthetetlen, miért nem gyakoribbak a függőleges csíkok a macskaféléknél és más emlősöknél.