Nem sok mindent lehet hallani az Afrika szívében lévő, nem túl meglepő módon Közép-afrikai Köztársaságnak nevezett országról. Mostanában csak a zűrzavaros politikai helyzet kapcsán kerül néha a híradásokba, pedig a kellemes éghajlatú és festőien szép köztársaságban rendkívül sok természeti érték található. Ma is sok helyen érintetlenek az őserdők, ahol nagy sűrűségben élnek olyan ritka emlősök, mint a gorillák vagy az elefántok. Az ország vízben és ásványi kincsekben, különösen gyémántban bővelkedik, valamint itt található az 1988-tól a Világörökség listáján szereplő Manovo-Gounda St. Floris Nemzeti Park.

Manovo-Gounda St. Floris Nemzeti Park

Közép-Afrikai Köztársaság. A zöld pont a Nemzeti Partk elhelyezkedését jelöli

A Manovo-Gounda a Közép-afrikai Köztársaság északi csücskében a nem túlságosan magas Bongo-hegység lejtőitől, Csád és Szudán határáig nyúlik, Nyugat- és Közép-Afrika legnagyobb védett szavannája.

A nemzeti park története a múlt század harmincas éveibe nyúlik vissza. Elsőként egy 13 ezer hektáros területet nyilvánítottak természetvédelmi területté, Ubangui-Chari Nemzeti Park néven. Többszörös bővítést követően 1979-ben alakult ki jelenlegi formája 1 740 000 hektáros területen.

A Manovo-Gounda déli részét a Bongo-hegység homokos domboldalai alkotják, amelyeket sok-sok szurdok és hegyszoros tesz változatossá. A hegységben öt, észak felé tartó folyó ered, ezek név szerint: a Manovo, a Gounda, a Gora, a Vakaga valamint az Oundija. Mind az öt folyó, a Bahr Aoukba torkollik, amely természetes határa a parknak, illetve Csádnak és a Közép-afrikai Köztársaságnak.

A Bongo-hegységbe ékelődő szorosok összeköttetést biztosítanak az északra elterülő dimbes-dombos vidékkel, amelyek talaja vasércben gazdag. A park északi területei viszonylag mélyen helyezkednek el, emiatt a folyók áradásának köszönhetően gyakran kerülnek víz alá. Mély, ártéri talajában sokféle nyersanyag megtalálható.

A Manovo-Gounda St. Floris Nemzeti Park belső területeit magányos fákkal ritkán elszórt, füves szavanna foglalja el, amelynek három különböző típusa az egyes területek jellemző cserjeféléiről kapta a nevét. A száraz évszak idején, a szavannán gyakran söpörnek végig tűzviharok, amiket a talajban felhalmozódott szerves anyagok és az elszáradt, elöregedett cserjék táplálnak.

A szavanna élővilága

A St. Florisban csaknem a teljes közép-afrikai állatvilágot megtalálhatjuk, sok más állatfaj mellett itt él az afrikai daru, a generu, a jaribu és számos antilopfaj. A manovói szavanna egyik lakójának, a vöröshomlokú gazellának erre húzódik a déli elterjedési határa.

A folyók vonalát sűrű erdősávok szegélyezik, amelyek a száraz évszakban valóságos oázisként nyújtanak menedéket a szavanna lakóinak, és élőhelyet biztosítanak többek között a nílusi krokodilnak. A krokodilon kívül elterjedt ragadozó Manovo-Goundában a leopárd, a gepárd és előfordul errefelé a hiénakutya is.

A gátlástalan orvvadászat mérhetetlen károkat okozott a park területén élő vadállományban, a népesebb populációk mind a régi, harmincas évekbeli határok mögé szorultak vissza. A legveszélyeztetebb fajok a zsiráf; az afrikai elefánt, amely egyedeinek háromnegyeded részét 1981 és 1984 között veszítette el; illetve a keskenyszájú orrszarvú, amelyből mára alig néhány tucat maradt.