Az afrikai kontinens legészakibb területein hatalmas kiterjedésű sivatag terül el. Délebbre haladva füves szavanna a jellemző növénytakaró. A trópusi éghajlati övben az afrikai esőerdők jöttek létre. A földrész mérsékelt éghajlatú részén lombhullató é száraz erdők alkotják a növényzetet.

Az afrikai sivatagban él az egyiptomi ugróegér, melynek hátsó lábai hosszú ugrólábakká alakultak.

 A csíkos hiéna magányosan vagy kis közösségekben él, főként dögökkel és kisebb emlősökkel, madarakkal és hüllőkkel táplálkozik.

A sivatagi róka könnyen felismerhető jellegzetes, nagy füleiről. Kis testű gerincesekre és rovarokra vadászik, de növényi eredetű táplálékot is fogyaszt.

A sivatagi hiúz, más néven karakál nem csak a sivatagos területeken, hanem a szavannákon is előfordul, ahol kis testű emlősöket és madarakat zsákmányol.

A sivatagi körülményeket jól bírja az egypúpú teve, melyet háziasítottak is.

Afrika két jellegzetes tája: a füves szavanna és az afrikai esőerdő

Rovarok

Afrika egyik legrettegettebb betegségét a maláriát a maláriaszúnyogok terjesztik. A lázas állapottal járó, gyakran súlyos kimenetelű betegséget valójában a szúnyog szervezetében lévő egysejtű állat okozza, melyet a szúnyog vérszíváskor juttat az emberi szervezetbe.

Egy másik súlyos trópusi betegséget, az álomkórt a cecelégy okozza. A betegség kialakulásáért itt is egy egysejtű a felelős, mely a légy szúrásakor jut a vérbe.

Az egyiptomi vándorsáskák bizonyos időszakonként hatalmas rajokba verődve minden útjukba kerülő növényt megesznek. Ekkor szoktak pusztító sáskajárásról beszélni az emberek.

A legtöbb skorpió kis termetű és nem jelentenek komoly veszélyt az emberre. Az afrikai vastagfarkú skorpió azonban olyan erős méreggel rendelkezik, akárcsak a kobra. Szúrásától egy kisebb emlős pár perc alatt elpusztul, és az ember is belehalhat néhány óra alatt.

Halak

A tüdőshalakat Afrikában az afrikai gőtehal képvisel.

/Tüdőshalakat lásd: Dél-Amerika állatvilága oldalon, amerikai gőtehalnál/

A Nílus vizeiben él az elektromos harcsa, melynek áramfejlesztő képessége van. Az elektromos impulzusok a zsákmányállat megszerzésekor és a zavaros vízben való tájékozódáshoz hasznosak.

Tavakban élnek a bölcsőszájú halak, melyek sajátos ivadékgondozásukról nevezetesek. Egyesek a szájukban költik ki utódaikat, mások a már kikelt ivadékoknak nyújtanak védelmet a szájukban veszély esetén.

Kétéltűek

A karmos béka kisebb halakkal táplálkozik. Nevét hátsó lábujjain lévő karmokról kapta, melyeknek szerepe van abban, hogy veszély esetén ezek segítségével kavarja fel az iszapot.

Nem csak Dél-Amerikában, hanem Afrikában is élnek pipabékák.

Az esőerdőben él a Föld legnagyobb békája, a góliátbéka, melynek teste 30 cm hosszú is lehet.

Hüllők

Az afrikai kontinensen nagy számban élnek hüllők. Elterjedtek a gekkók és a kaméleonok. Ezek az állatcsoportok a gyíkok rokonai.A gekkókra jellemző, hogy lábujjaikon tapadókorongokat viselnek, melynek segítségével nagy biztonságban tudnak függőleges, sima felületeken is mászni. Trópusi és sivatagos területeken egyaránt előfordulnak. A kaméleonok főként trópusi övben élnek, jellegzetességeik nagy szemeik, melyeket egymástól függetlenül képesek mozgatni. Bepödörhető farkukkal és ujjaikkal biztonságosan tudnak megkapaszkodni az ágakon. Színüket pillanatok alatt meg tudják változtatni. Rovarzsákmányukat gyorsan kiölthető, ragadós végű nyelvükkel kapják el.

Óriáskígyók és mérgeskígyók is élnek Afrikában. Az óriáskígyókat a aszalakígyó képviseli. Veszélyes mérgű kígyók a puffogó és a gaboni vipera. A puffogó vipera a szavannás területeket, a gaboni vipera az erdős területeket kedveli. Afrika legveszélyesebb mérgeskígyói a fekete és a zöld mamba, földön és a fák ágai között lesnek zsákmány után, főleg madarakat és rágcsálókat fogyasztanak.

A kelet-afrikai résteknős arról nevezetes, hogy páncéljában nincsen mész, így bőrlégzésre is képes.

A résteknőshöz hasonlóan a párducteknős, vagy más néven leopárdteknős is szárazföldi teknős. Főként a száraz, szavannás területeket kedveli. Növényevő.

Afrika legismertebb hüllője a nílusi krokodil. Ezek a ragadozók folyók, tavak, mocsarak mentén szinte mindenütt előfordulnak.

Madarak

Talán a legismertebb afrikai madár, a röpképtelen strucc, mely a száraz területek lakója.

A papucscsőrű gólya mocsárvidéken él, és tüdőshalakkal táplálkozik.  Afrikai folyók és tavak mentén találjuk a marabu nevű dögevő madarat. A dögök és hulladékok eltakarításában jelentős szerepe van az Indiában és Dél-Európában is előforduló dögkeselyűnek. Mocsaras területeken él a fejdíszt viselő koronás daru.

A legveszéselyebb kígyókat is képes zsákmányul ejteni a kígyászkeselyű. A rózsás turákó kék tollruhát visel, fején vörös bóbitát, a kakukkal áll rokonságban. Afrikai faj a gyöngytyúk is. Sivatagos területeken fordul elő a pusztai tyúk, mely arról nevezetes, hogy úgy visz fiókáinak vizet, hogy egy oázis medrében átitatja vízzel tollazatát, majd visszasiet utódaihoz, akik a tollruhából kicsorgó folyadékkal oltják szomjukat.

A szalakótaalakúak csoportjába tartozik a kaffer szarvasvarjú. Füves szavannákon él, odukban fészkel, ízeltlábúakkal, rágcsálókkal, gyíkokkal táplálkozik. Az énekes madarak rokonai a fokföldi mézevő és a szövőmadarak. A fokföldi mézevő egyfajta növény cserjéin él, ennek a növénynek a virágjából fogyasztja a nektárt, és a növényen élő rovarokat. A szövőmadár tüskés bokrokra vagy fákra építi fűszálakból a fészkét.

 Emlősök

 Afrikában igen sok emlősállat él. Füves területeken száraz bozótosokban élnek föld alatti járatokban a főként növényevő szurikáták. A kígyókat, gyíkokat, rovarokat fogyasztó mongúz Afrikán kívűl Ázsiában és Európában is előfordul. Afrikai lakosok a szirtiborzok is, melyek az elefántok rokonai.

A fokföldi földimalac csak Afrikában fordul elő. Megnyúlt fejük ormányban végződik, füleik nagyok. Ragadós nyelvükkel hangyákat, termeszeket zsákmányolnak.

A tobzoskák testét nagy szarupikkelyek borítják tobozszerűen, emiatt tobozra emlékeztet a külsejük, innen kapták a nevüket. Fejük megnyúlt. Vékony, ragadós, hosszú nyelvükkel hangyákat és termeszeket kapnak el, ezekkel táplálkoznak. Afrika füves területein él az óriás tobzoska.

Afrikában számos majomfaj él. Cerkófmajmok közül a feltűnő külsejű, esőerdei mandrill. Szintén az erdőségekben élnek az emberszabású majmok képviselői, a csimpánz és a gorilla. A galléros pávián a füves szavanna lakója. 

 Afrika talán legjellegzetesebb állatai növényevő állatai és ragadozói.

Az elefántok családban élő állatok. A világon három fajta létezik, az indiai, az afrikai és az erdei elefánt. Ez utóbbi kettő Afrikában él. A páratlanujjú patásokat az orrszarvúk és zebrák képviselik. Párosujjú patások a szavannán élő varacskos disznók, a folyók és tavak mentén élő nílusi víziló, és az esőerdei törpevíziló. Kérődzők a hosszú lábú, hosszú nyakú zsiráfok, melyek akár az 5 méter magasságot is elérhetik, az okapi, mely egy esőerdőben élő zsiráfféle, az oryx gazella, a Thomson gazella és a csíkos gnú. Szintén a szavannás területeken fordul elő a nagytestű kafferbivaly, mely a szarvasmarha rokona.

 Ragadozó macskafélék az oroszlán, a párduc és a szervál.

A gepárd kecses, izmos testű ragadozó. Rövid távon a leggyorsabb szárazföldi emlős. maximális sebessége 110 km/óra, ám ezt csak maximum 500 méteren keresztül tudja tartani. 

A hiénafélék törzse hátrafelé lejt, mivel hátsó lábaik rövidebbek a mellsőknél. A foltos hiéna szavannákon élő dögevő.

 Az afrikai vadkutya veszélyeztetett ragadozó.

A világ egyik legnagyobb nemzeti parkja az afrikai Serengeti Nemzeti Park

Afrika első nemzeti parkja az 1925-ben létrejött Virunga Nemzeti Park,

mely a hegyi gorillák utolsó menedékét jelenti