Előfordulás: Marokkó, Algéria és Afrika Szaharától délre eső szavannás területein.
Testtömeg: 8,7-18 kg
Marmagasság: 54-62 cm
Tápláléka: ragadozó, elsősorban rágcsálók.
Szaporodás: 74 napos vemhesség után 1-4 kölyök.
Élettartam: a leghosszabb ideig élő egyed - fogságban - 19 évig élt.


A szervál az afrikai szavannák hiúz nagyságú macskaféle ragadozója. Nyúlánk testalkata, hosszú lábai és pettyes bundája révén összetéveszthetetlen. Elsősorban vízpartok közelében találhatók meg, a sűrű növényzetet kedvelik. Éjszaka aktív, vadászatai során 3-4 km-t is megtehet. Zsákmány felkutatásában éles látására és kitűnő hallására hagyatkozik. Kisebb állatokat fogyaszt, elsősorban rágcsálókat.
Magányosan élnek, körülbelül 2,1-2,7 négyzetkilométeres territóriumon. A megfigyelések szerint a nőstények egy évben akár kétszer is ellhetnek, általában 184 naponként. A kis szerválok szeme 9 naposan nyílik ki.

Előfordulás: Afrika szavannáin és Indiában (Gir Forest)
Testtömeg: a hímek 150-250 kg, a nőstények 82-120 kg
Marmagasság: a hímek 1,23 m, a nőstények 1 m
Tápláléka: elsősorban nagytestű patásokat
Szaporodás: 100-119 napos vemhesség után 1-6 kölyköt ellenek. Ivaréretté 3-4 éves korukra válnak.
Élettartam: 13-15 év, fogságban ritkán 30 év is.


Az oroszlánok az ókorban még a Balkánon is éltek (Héraklesz egyik első hőstette is hozzá fűződik), csakúgy mint Észak-Afrikában, a Közel-Keleten és Dél-Ázsiában is. Indiában ma már csak Gir erdeiben él egy kisebb populáció (Panthera leo persica). Számuk azonban a túlzott vadászat, az élőhelyek megszűnése és a zsákmányállatok fokozatos eltűnése következtében Afrikában is fogy.
Elsősorban a nyílt, füves területeket kedveli, de félsivatagokban, fás szavannákon és magasabb régiókban is előfordul. Nem jó mászók, a fákra is inkább ugranak. A zsákmányukat lopakodva közelítik meg, minden lehetséges fedezéket kihasználva, majd a megfelelő távolságból lerohanják azt. Rövid távon akár 60 km/h-ás sebességre is fe tudnak gyorsulni. A nap legnagyobb részét - főleg a hímek - lustálkodással töltik, akár 20-21 órát is. Általában éjszaka aktívak, de a nemzeti parkokban, ahol az embertől nem kell tartaniuk, a nap bármely szakában vadászhatnak.
Kevés állat érezheti magát biztonságban tőle, de leginkább az 50 és 300 kg közötti súlyúakra vadásznak: gnúkra, impalákra, zsiráfokra, bivalyokra, disznófélékre és zebrákra, de a dögöt sem vetik meg. Talán csak a foltos hiéna és a hiénakutya falka képes meghátrálásra kényszeríteni. Nem mindig járnak sikerrel a vadászatban, egy megfigyelés szerint 61 támadásból mindössze 10 volt sikeres.
Az oroszlán az egyetlen csapatban élő macskaféle. A csoportok alapját az egymással rokon nőstények alkotják. A nőstények között szigorú dominancia-sorrend van, a legmagasabb rangú nőstény a csoport tényleges irányítója. A nőstényeket birtokló 2-4 hím is rendszerint egymás rokona. A fiatal hímek rendszerint együtt hagyják el a szülő csoportot és úgy vándorolnak több ezer kilométereket. Miután átveszik egy másik csoport felett az uralmat és elűzik az előző "uralkodókat", rendszerint elpusztítják azok kölykeit is. Ezen viselkedés egyik fő oka az, hogy a nőstények ezáltal újra hamar fogamzóképes állapotba jutnak.

Elsősorban a nőstények vadásznak, rendkívül összehangoltan. A zsákmányból azonban először a hímek esznek. Az osztozkodásnál nem úgy néz ki, mintha falkaállatok lennének, szemben pl. a vadkutyákkal, nem viselik gondjukat a kölyköknek és idősebbeknek.
Az emberhúsra szokott oroszlánok istencsapásaivá váltak az adott területnek. A nagy múltszázadvégi vasútépítési munkálatok során volt olyan oroszláncsapat, amely közel 300 munkás haláláért volt felelős.

 

Előfordulás: Afrika Szaharától délre eső területein, Ázsiában a Közel-Kelettől Jáváig
Testtömeg: a hímek 37-90 kg, a nőstények 28-60 kg
Marmagasság: 45-78 cm
Tápláléka: ragadozó, főleg kis és közepes méretű antilopok, majmok
Szaporodás: 90-105 napos vemhesség után 1-6 kölyköt ellik


A fekete párduc nem külön alfaj, hanem az afroázsiai párduc melanisztikus színváltozata. Ázsiában gyakoribb, elsősorban a sűrű dzsungelekben. A párducok egyébként rendkívül változatos élőhelyeken előfordulhatnak a fűves szavannáktól a trópusi esőerdőkig.
Rendkívül jól másznak fára, sokszor onnan, lesből rohanják le áldozatukat, amelyek rendszerint kis és közepes termetű növényevők és madarak. A majmok legnagyobb ellenségei, elsősorban ez elkódorgott, figyelmetlen fiatalokra vadásznak. A nagyobb termetű és a csapatukat védelmező páviánhímek gyakran hatékonyan lépnek fel ellene, akár súlyos sebesüléseket is okozva.

Emberre is veszélyes lehet, elsősorban gyermekeket támadhat meg. Csakúgy, mint az oroszlánok és a tigrisek esetében, az emberhúsra szokott egyedek a környék istencsapásaivá válnak, Indiában egy párduc állítólag 200 ember haláláért volt felelős.
Zsákmányát a konkurencia - oroszlánok, hiénák - elől rendszerint felhurcolja egy fára, ami pl. egy termetes gnúra gondolva nem kis teljesítmény.
A populációsűrűség rendszerint 1 pld/20-30 négyzetkilométer, de a számukra kedvezőbb élőhelyeken ez akár 1 pld/1 négyzetkilométer is lehet. A territóriumuk nagysága 8-63 négyzetkilométer között változik, amelyek határait vizeletükkel jelölik meg. Az ugyanabba nembe tartozók nem tűrik meg egymást, hevesen védik területüket. A hím területe rendszerint egy-két nőstényével átfedő. A párzási időszakban több hím is követheti a nőstényt, kemény csatákat vívva egymássa. Bár szoliterek, esetenként a hím is részt vállal az utódgondozásban.

Előfordulás: Afrika szavannáin és Észak-Iránban
Testtömeg: 21-72 kg
Marmagasság: 67-94 cm
Tápláléka: kisebb méretű patások (gazellák), kisemlősök, madarak
Szaporodás: 90-95 napi vemhesség után 1-8 kölyköt ellenek.
Élettartam: átlagosan 7 év, de 14 évig is élhetnek


A gepárd jelenleg a Föld leggyorsabb szárazföldi állata. Teljes mértékben a füves puszták, szavannák szintén gyorsan futó növényevőinek elejtésére specializálódott. Akár 114 km/órával is tud rohanni, de ezt a sebességet a hatalmas energiaveszteség miatt csak kb. 275 méterig tudja tartani. A többi macskafélétől nyúlánk testalkata, hosszú lába és viszonylag kis feje különbözteti meg. A karmait a kutyafélékhez hasonlóan nem tudja visszahúzni. A fogai kisebbek a család többi tagjához viszonyítva. Ez szintén a gyorsasághoz való adaptáció következménye, miután orrlyukai - a légzést megkönnyítendő - meglehetősen nagyok, és így kisebb hely jut a foggyökereknek. Belső szervei közül a szíve, tüdeje és mája szintén nagyobb méretű. Hosszú farka a futás közben az egyensúly megtartását segíti elő.
Jellegzetes pettyes bundája segítségével jól beolvad környezetébe. Miután hosszabb távon képtelen üldözni kiválasztott zsákmányt, azt észrevétlenül meg kell közelítenie, majd biztos távolságból valósággal lerohanja. Egy ilyen futam legtöbbször 20 másodpercig tart. Nagyon nagy hibaszázalékkal vadásznak, ami azért is jelentős, mert egy-egy roham hatalmas energiaveszteséggel jár.
Miután megvan a zsákmány, gyorsan el kell fogyasztaniuk, mielőtt más ragadozók odaérnek. Filigrán testalkata miatt nem lehet ellenfele az oroszlánnak és a hiénának, amik ráadásul csapatban támadnak.

A nőstények rendszerint márciustól júniusig ellenek, általában 3-5 kölyök születik. A kölykök szürkés színűek és egy fekete sörény húzodik végig a hátukon. A hatékony rejtőszínre nagy szükségük van, hiszen a kölykeit egyedül nevelő anya a vadászat miatt sokat kell magára hagynia őket és rengeteg az ellenségük a sakáltól az oroszlánig. A fiatalok mortalitása 90%-os is lehet egyes területeken, a legtöbbel az oroszlánok végeznek. A 6 hetes kölykök már követik anyjukat, akivel 13-20 hónapos korukig maradnak együtt. Az ivarérettséget 2 éves korukban érik el.
A fiatal hím testvérek sokszor együtt maradnak és koalíciót alkotva hevesen védelmezik territóriumukat. Gyakran előfordul, hogy a csetepaték gyilkossággal végződnek. Ebbe a szövetségbe esetenként nem rokon hímeket is "felvesznek". A nőstények viszont egyedül élnek, rendszerint az anyjuk territóriumához közel. A hím koalíciók területei rendszerint több nöstényével is átfedőek.
A gepárd az egyetlen "háziasított" nagymacskaféle. Az indiai fejedelmek udvari vadászai elsősorban indiai antilop vadászatára idomították. Jelen helyzetük igen kritikus. Nem is a közvetlen vadászat jelent veszélyt rájuk, hanem a nagyfokú specializáltságuk, ami megnehezíti az ember által megváltoztatott környezethez való alkalmazkodást és nagyban hozzájárul ahhoz, hogy kipusztulóban lévő fajnak tekintsük a gepárdot. Hogy ezt elkerüljük, mindenkép szükség van a hathatós nemzetközi védelemre.