Az Egyenlítőtől távolodva csökken a csapadék mennyisége, és egyenlőtlenné válik az eloszlása. A csapadék mennyiségének csökkenésével jellegzetesen változik a társulások szerkezete is. Az örökzöld esőerdőket felváltják a trópusi lombhullató erdők, majd a szavannák. A szavannák sem egyformák, hanem a csapadék mennyiségétől függően a térítők felé erdős, ligetes, cserjés és füves szavannák követik egymást. A csapadék mennyiségének csökkenésével a fák magassága és sűrűsége is egyre kisebb lesz. A társulások képének formálásában tehát a vízé a vezető szerep. A legnagyobb kiterjedésű szavannák Afrikában és Dél-Amerikában találhatók.A szavannák növénytakarójának változásaAz afrikai szavannák jellemző fái az akáciák. Jellegzetes, ernyő alakú lombozatukról lehet őket felismerni. Ágaik tüskések, színpompás virágaik rovarmegporzásúak.AkáciaA szavannákon a száraz évszakban a legtöbb fa lehullajtja leveleit, anyagcseréje lecsökken, nyugalmi állapotban vészeli át a kedvezőtlen időszakot. A csapadékvíz minél jobb hasznosítása érdekében nagy kiterjedésű és mélyen a talajba hatoló gyökérzete van. A nagy területen szerteágazó gyökérágak miatt a fák távol állnak egymástól, így sok fényt engednek az alsóbb szintekre. Kis felületű leveleiket vastag bőrszövet védi, ami mérsékli a párologtatást. Az állatok elleni védekezésül a hajtásokon gyakoriak a tüskék és a tövisek. Az afrikai szavannák jellemző fái az akáciák és a majomkenyérfa. A dél-amerikai füves területek jellegzetes növényei a pálmák.A ligetes szavannák ritkásan álló fái között fejlett cserjeszint alakul ki, melynek jellegzetes tagjai a szárazságtűrő, levelükben vagy szárukban sok vizet raktározó, húsos, vaskos hajtású, más szóval pozsgás növények.A szavannák gyepszintjét fényigényes, szárazságtűrő pázsitfüvek alkotják, amelyek akár 1–2 m magasra is megnőhetnek. A párhuzamos levélerezet még az alacsony víztartalmú leveleknek is jó tartást biztosít. A pázsitfüvek levelei – más növényekétől eltérően – az alapjuknál növekednek, ezért sérülésük, lerágásuk után újra kihajtanak. A pázsitfűfélék virágai egyszerűek, szélbeporzásúak. Ez a megporzási mód hatásos, hiszen a nyílt terepet könnyen átjárja a levegő. A pázsitfüvek fejlődésére kedvezően hatnak a rendszeresen ismétlődő szavannatüzek. Az elszáradt levelek leperzselődnek, nem fogják el a fényt a növekvő, friss hajtások elől. A tűz nyomán a talaj is gazdagodik tápanyagokban.Az afrikai szavannák jellemző fái a majomkenyérfák. A majomkenyérfa vastag, hordószerű törzsében sok vizet raktároz. Legidősebb példányai a növényvilág matuzsálemei, korukat 3000–4000 évre becsülik. Törzsük kerülete elérheti a 40 m-t is.MajomkenyérfaA pozsgás növények szárukban, leveleikben vagy gyökerükben sok vizet raktároznak. Hajtásuk vagy gyökerük húsos, vaskos. Az afrikai száraz szavannák jellemző növényei a pozsgás szárú kutyatejfélék. Alakjuk erősen emlékeztet az amerikai földrészen honos kaktuszokéhoz.Pozsgás kutyatej a száraz afrikai szavannánA kávécserje magjai nagy mennyiségű frissítő, élénkítő hatású koffeint tartalmaznak. Az érett magokat szárítják. Az így kapott „zöld” kávét felhasználás előtt pörkölik. A legtöbb kávét Brazíliában termesztik a világon.Kávécserje