Az antilopféléknek nyilvánvalóan legfeltűnőbb képviselői a gnúk, ezek a rendkívül különös kérődzők, látszat szerint valami középső lények, ha ugyan mondhatjuk ezt, az antilopok, a szarvasmarha és a ló közt, s valódi torzképei családjuk nemes és díszes alakjainak. Majdnem azt mondhatnók, hogy a gnú hasadtkörmű és bikafejű ló. Mérsékelt hosszúságú, karcsú lábakon nyugvó törzse zömök, elül észrevehetően magasabb, mint hátul, feje majdnem négyszögletes, orra széles, mint a szarvasmarháé, orrlyukai mintegy fedettek, fehér serték által köralakúan körülvett szemének tekintete vad és rosszindulatú, füle kicsiny, hegyes, szarvai mindkét ivarnak vannak, azok a homloklécen ülnek, lapítottak, nagyon szélesek, rücskösek, oldalt lefelé és hegyükkel fölfelé hajlottak, farka hosszúbojtú s hasonlatos a lóéhoz, pofája ormója, nyakának elülső része, tarkója, torka és pofája erősen sörényes, szőrözetének többi része síma és a bőrre fekvő. A szarvak végleges alakja csak lassan alakul ki a növekedés során, a fiataloké egyenes és felálló. Orrlyukai belsejében mozgatható billentyű található; pofáján mirigyes szemölcsök ülnek. A nősténynek 2 csecsbimbója van.

A gnúk számos alakja Dél- és Kelet-Afrikát lakja. A mai rendszerezők által megkülönböztetni szokott összes fajták vagy alfajok két alakkörbe vagy fajba csoportosulnak.